Kutatók szerint bebizonyosodott, hogy a cékla dzsúsz nitrát tartalma a” ludas” abban, hogy fogyasztásakor jelentős vérnyomás csökkenés figyelhető meg.
 
A tanulmány szerint két csoport közül az egyik szedett nitrát tablettát, míg a másik cékla levet ivott, és a vérnyomás csökkenés mindkét csoport esetében 24 óra múlva bekövetkezett. Ez igazán jó hír azoknak, akik magas vérnyomástól szenvednek, mert természetes úton csökkenthetik az érrendszeri betegségek kockázatát, beleértve az agyvérzést, vagy infarktust is, ami köztudottan a világ „legkeresettebb” gyilkosa. 
Kiderült, hogy a céklában talált nitrát növeli a keringésben felszabaduló hasznos nitrogén-monoxídot, ami tágítja az ereket. Már 250 ml cékla lé elfogyasztása hozza a kívánt eredményt, sőt minél magasabb vérnyomás csökkentésére fogyasztják, annál látványosabb a csökkenés. A cékla, más néven Beta vulgaris otthonos a mediterránumban, a levelét már az őskorban is fogyasztották, a gyökerét inkább gyógyhatása miatt kedvelték, és jellemző módon csak francia hatásra vált kedvelté a gasztronómiában az 1800 – as évektől. A cékla port étel színezőként is használják. Számos előre fagyasztott pizzán a paradicsom cékla színezéket tartalmaz, és ez még a jobbik eset.
A közönséges kerti cékla mélyvörös, bordó színű, de van sárga, fehér, és létezik vörös-fehér koncentrikus kör mintázatú is. 
 
Barscs - céklaleves
 
A céklát már a babilóniaiak és a főníciaiak is nagy mennyiségben termesztették. A népi hagyomány szerint Nagy Károly annyira bízott gyógyhatásában, hogy rendeletben szabályozta termesztését. A görögök Delphoiban céklával áldoztak Apollónak, míg a rómaiak lázcsillapításra használták a céklát.
Magyarországon a XVII. században vált ismertté a cékla vörös változata.
A cékla leve annyira javítja az állóképességet, hogy aki rendszeresen fogyasztja, az 16 százalékkal tovább bírja az edzést...
És még folytathatnám, hogy milyen egyéb csodákra képes a cékla, de nem teszem, inkább közreadok egy egyszerű receptet, ami lényegében megegyezik az orosz borscs, vagy lengyel barscs készítési módjával, de annál talán egy kicsit rafináltabb.
Kb egy kilónyi céklagumót megpucolok és előmelegített sütőbe teszek, úgy egyben, ahogy van és 180 fokon sütögetem, egy kevés olivával meglocsolom.
Egy másik főző edénybe teszek bő két marék köménymagot, néhány babér levelet, két zellerszárat, két gerezd fokhagymát, 7-8 sallota hagymát, két szál sárgarépát, majd, amikor a céklák megpuhultak (kb. egy óra) a sütőben, azt is beleteszem és felöntöm jófajta húslevessel (alaplé) és főzöm, amig minden szépen összeérik, puhára fő. Sóval, borssal ízesítem, a babér leveleket eltávolítom. Ezután botmixerrel összepépesítem az egészet és sűrű szűrőn keresztül felfogom a levét, addig nyomogatom a szűrőben, amíg csak a tényleges sűrűje marad fenn. A lé a lényeg. 
Oliva olajon kenyeret pirítok és megkenem kecskesajttal és egy díszítő bazsalikom levéllel elhelyezem, mint egy kis csónakot a bordón, opálosan csillogó cékla felületen.
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://tedaprajev.blog.hu/api/trackback/id/tr342310475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása